2011. február 6., vasárnap

Sir Arthur Conan Doyle: A sátán kutyája

A fenyítés úgy látszik használt, mélyen tisztelt és szeretett bloggertársam újabb remek ajánlóval örvendeztetett meg bennünket. Azt hiszem, így én is tartozom egy történettel, és ha már Szinnie Agatha Christie-t, akkor én Sir Arthur Conan Doyle-t idézem meg.
Conan Doyle híres figurája, Sherlock Holmes mindenki által nagyon jól ismert figura. Őszintén szólva ha lenne egy valóban létező férfi, aki hasonlít ahhoz a Sherlockhoz, akit én a történetek alapján elképzeltem, valószínűleg már rég elvesztem volna a szerelem kusza fonalai közt. A sok-sok novella mellett születtek regények is a brilliáns detektív kalandjaival, amelyek közül engem leginkább a Sátán kutyája fogott meg. Elnézést a pongyola megfogalmazásért: nem egyszerűen megfogott, hanem beleszerettem.
Azzal valószínűleg egyet értünk, hogy ha valaki olyan racionálisan és éles elmével szemléli a világot, mint ahogy azt a drága Holmes teszi, akkor nem hisz a természetfeletti létezésében. Így amikor beállít hozzá doktor Mortimer, akkor az alap, amelyből kiindul: a sátán kutyájának legendája nem több egyszerű mesénél. Az azonban, hogy mindez hogy kapcsolódik a gazdag jótevő, Sir Charles Baskerville halálához, nagyon is megérinti a fantáziáját. Ugyanis ehhez a nyomozáshoz nem elég egyszerűen a jó megfigyelőképesség és a logika. Sherlocknak szüksége van arra is, hogy bármit képes legyen elképzelni bárkiről. Akár a legelvetemültebb dolgokat is. Itt már nem érvényes a fair play, igyekezni kell mindazt a lemaradást, ami az ügy elején tornyosul egyre kisebbre és kisebbre faragni és végül előnyt kovácsolni mindebből. Ezért aztán a legagyafúrtabb és legbámulatosabb hadicseleket látjuk Holmestól és az ő hűséges társától, doktor Watsontól. Az pedig, hogy a titokzatos haláleset körülményeinek felderítése és az egyetlen élő örökös testi épségének megóvása mellett még arra is fényt kell deríteni, hol lehet a szökött fegyenc, Selden, már csak hab a tortán. Az idő nem vár, önkényesen száguld mit sem törődve azzal, hogy talán az ifjú nemes, Henry Baskerville az utolsó napjait tölti ezen a világon. Sherlock Holmes és a hű Watson versenyt fut a múló napokkal, hogy a bűnös lakat alá kerüljön, még mielőtt Sir Henry is boldogult nagybátyja nyomdokaiba lép a túlvilágra vezető ösvényen. Vajon a nagy detektív képes lesz megbírkózni a rá háruló feladattal, vagy végre akad majd valaki, aki túljár az eszén? Akit érdekel, járjon, olvasson utána. Garantáltan megéri!

5 megjegyzés:

SzinnieDen írta...

Ó Anyám!!
Anett, komolyan mondom, de ilyen jó ajánlót Én még soha nem olvastam!!!!
Csak úgy ittam a szavaidat..
ha nem olvastam volna már a könyvet, esküszön hogy rögtön elrohantam volna a könyvtárba.. :-)
Még most is remeg a kezem :P

szinnie.

DaVe írta...

Én ezt nem értettem soha hogy lehet ekkora extázisba esni egy könyv hallatán:D:D

SzinnieDen írta...

Hát, Dávid, ezt csak sajnálni tudom... Annyit kívánhatok neked: találd meg a könyvet, ami igazán megérint. Azt hiszem, ez a legjobb kívánság, amit mondhatok.

Den.

DaVe írta...

köszönöm Anett tényleg a jó kívánságod lehet egyszer megtalálom azt a könyvet:D bár ekkora extázisba én nem fogok esni soha egy könyv miatt ez biztos:D egy új gyönyörű gitár láttán annál inkább:D:D

SzinnieDen írta...

Kinek a pap, kinek a papné...

Den.

Megjegyzés küldése