Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita

Újra itt, bár kissé más hangulatban, mint szoktam. A mai választásom is az élethez való viszonyulásomat tükrözi, amennyiben most a lehetetlen történetek fekszenek nekem.
Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita. Sokan nem szeretik az orosz irodalmat, és mondjuk ki: van rá alapjuk. Például amiről sosem fogunk az én részemről pozitív jelzőkkel együtt beszélni, az az Ivan Iljics halála vagy a Három nővér. De ez a könyv más. Jó, elismerem, kell hozzá hangulat. De mihez nem, nem igaz?
A történet roppant egyszerű abból a szempontból, hogy nem egyszerű. Olyan dolgok történnek, hogy hajjaj! Ugyanis az ördögnek játszadozni támadt kedve, és ez abban merül ki, hogy mindenféle hajmeresztő dolgokat csinál. Mindezt pedig inkognitóban, hiszen sokáig nem is tudjuk, hogy ő az ördög. És tudjátok mi a vicc az egészben? Már az elején leszögezi: Jézus márpedig létezett. Ez kedves az ördögtől, nem? Igazából ezzel hozza helyzetbe az egész történetet, hiszen mint később kiderül, van egy író, Mester, aki írt egy történetet Jézusról. Ez a történet fel-felbukkan a könyvben időről időre, bár megjegyzem: ezeken a részeken mindig csak átugrottam, csak utólag olvastam a történethez, mert már annyira izgatott voltam, hogy mit csinálnak az "érdemi szereplők". Ebből tehát az is kiderül, hogy ez nem szerves része a könyvnek, csak betoldás. Erre azonban szükség van, hiszen Mester és Margarita kapcsolatának nehézségei érthetővé válnak. Abban az Oroszországban nonszensz kiadni olyan művet, amiben Isten vagy Jézus létezőként jelenik meg, nem pedig teljes elutasítástól körülvéve. A rendszerről és a politikáról olyan átfogó képet kapunk, hogy szinte már a hányinger kerülget. Szegény Mester, aki igazi művész, nem úgy, mint az a többi idióta a székházban, gyatrán tengeti mindennapjait, egyetlen vígasza Margarita. És az érdekes csavar ott jön, hogy az istentelen Oroszországban Mesternek és Margaritának Woland (az ördög) és kísérői: Behemót, a macska (személyes kedvencem, EKKORA figura, és nem csak méretre értve), Korovjov és Azazello hoznak enyhülést. Hála nekik, végre együtt lehetnek, és még a szórakoztatásról is gondoskodnak.
A történetről nem tudok ennél többet írni anélkül, hogy ne lennék zavaros, vagy pontosan ennek elkerülésére ne írnám le az egész könyvet. Mindenesetre egyet elhihettek nekem: olyan dolgok történnek ebben a könyvben, amiket a legmerészebb álmaitokban sem láthattok. És pont ez a fantasztikus: mindig van valami csavar, valami olyan dolog, ami miatt újra és újra felkapjuk a fejünket és sosem tudjuk, a következő sorba mit fogunk olvasni. 
Összefoglalva: melegen ajánlom mindenkinek, aki szereti a különöset, a furcsát, vagy csak szeret olvasni és nem fél újat kipróbálni, aki nem fél a történelem felbukkanásaitól és aki jól ismeri a Bibliai történetet (a feltételeknek nem kell egyszerre teljesülni). Aki nem ismeri Jézus működését, az nézzen utána, mielőtt vagy miután elolvassa a könyvet, nehogy rosszul rögzüljön a Megváltó profilja... 


Den.