Agatha Christie: Paddinton 16.50

Nem árt, ha a kedves olvasóközönség megtudja nem kevésbé féltett titkaim egyikét. Nagy Agatha Christie rajongó vagyok. Nem nagy meglepetés annak, aki ismer, de újdonsággal szolgál az újaknak. Már megszámolni sem tudom, hány regényt és novellát olvastam el tőle és addig nem lesz nyugtom, amíg az összes általa írt könyvet el nem olvasom. Mert egyszerűen imádom, a régies hangulatát, nem kevésbé a régen nyomtatott könyvek illatát, ami- és ez most hülyén fog hangzani- de számomra visszaidézi azt a kort, amelyben íródott. Ezért választottam egy, a szívemhez közel álló művét, bár a választás is eléggé megnehezítette a dolgom.
Az én választott könyvem pedig nem más, mint A Paddington 16.50 .
Nem részletezném a történetet, mert történetkuszaságban Agatha Christie verhetetlen. Néha én is csak az utolsó mondatnál jövök rá az egész lényegére.
Na, de vissza a könyvhöz. Azért is ez az egyik kedvencem, mert Miss Jane Marple  alakítja a "detektív" felügyelőnőt.
Mrs. McGillicuddy a Paddington állomáson felszáll a 16:50-kor induló vonatra, hogy meglátogassa régi jó barátnőjét, Miss Marple-t a kies St. Mary Meadben. Útközben, ahogy Mrs. Gillicuddy kitekint az ablakon, a mellettük haladó szerelvény szemben lévő kupéjának sötétítő függönye hirtelen felcsapódik, s döbbenetes látvány tárul a hölgy szeme elé: egy magas, sötéthajú férfi vadul fojtogat egy nőt. Szegény Mrs. McGillicuddy megvan győződve róla, hogy kegyetlen gyilkosság szemtanúja volt. Ám a rendőrségen nem veszik komolyan a bejelentését, ugyanis azon a bizonyos vonaton nem találtak semmiféle holttestet. Miss Marple azonban érzi, hogy a rejtélyes ügy hátterében valami sötét titok lappang.
Ki a gyilkos?? Hol a hulla??? Miért veszi különös titokzatosság körbe a Crackenthorpe családot???