Stephenie Meyer: A burok

Miután elült a sűrű fújolás vagy épp sikkantgatás, elmondom, hogy ez nem egy alkonyatszerű könyv. Abszolút nem. Nem akarom leszólni a Twilightot, de ez sokkal de sokkal fantáziadúsabb (hisz tudjuk, a vámpíros történet a Vámpírnaplók koppintása- bocs: ihletet adott az írónőnek...nem kommentálom) 
Az alapállás: vannak az emberek és vannak a... az idegenek. Az embereknek két csoportja van, mégpedig azok, akik már csak burkok (innen a cím) vagyis már az idegenek laknak a testükben és vannak azok, akiket még nem kaptak el. Nos, ez utóbbiakat baromira kergetik. Az egyik menekülő Melanie, akit sajnos elkapnak és egy Vándor nevű lényt helyeznek belé, hogy az idegen elme megtörje Melt és megtudja, az ellenállók rejtekhelyét. Ám volt egy kis bökkenő: Melanie-t sem cukorból öntötték! Egyre inkább sikerül meggyőznie Vándort, akinek ez a helyzet teljesen új- mármint hogy nem bír el a gazdatest elméjével. Végül ők ketten eljutnak a menekülők egy csoportjához, ahol már ott van Melanie kedvese, Jared és az öccse is. Nagyon negatív a fogadtatás, de hosszú idő után végül sikerül meggyőzni a menekülőket, hogy Vándor nem akar rosszat. Szépen lassan befogadják maguk közé, csak egyetlen undok dög van, aki mindig keresztbe tesz Vándornak. Ám a srácnak is van egy öccse, Ian, akit Vándor (és nem Melanie) teljesen elbűvöl, beleszeret a lányba (merthogy igen, az idegen is nőnemű). Sok kalandon mennek együtt keresztül, és a végén eljön a nagy dilemma is: visszakapja-e Melanie a testét és együtt lehetnek Jareddel, vagy Vándor megkapja Meltől a burkot, és akkor viszont ők lesznek együtt Iannel? Van-e megoldás, hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon? Olvassátok el és megtudjátok!
(Ne aggódjatok, ha az első 50 oldal nem valami lebilincselő, utána jön majd a nagy bumm)


Den.