2011. február 2., szerda

Paulo Coelho: Veronika meg akar halni

Na jó, felbuzdulva az előző írásomon, amit úgy érzem meglehetőseg jól csináltam, megírom második könyvajánlómat.Nem tudom, ki mennyire szereti a lélektani könyveket, de én igen, és a szerző korán sem ismeretlen személy, azt hiszem.Paulo Coelho-nak szerte a világon számtalan könyve jelent már meg, de ami a legjobban felkeltette a figyelmemet, az a Veronika meg akar halni. A szó szoros értelmében majd'meghaltam, amikor olvastam.


Veronika egy huszonnégy éves fiatal, gyönyörű nő, akinek látszólag mindene megvan, amit elérhet egy ember: család, barátok, megannyi szerető, egy menő állás, kellemes vacsorameghívások.De valami létfontosságú valahogy mágis hiányzik, ami miatt úgy érzi nem teljes az élete, és azonnal véget kell vetni neki.
Ezért 1997. november 11-e reggelén úgy dönt, hogy szép lassan megöli magát, altatóval, egyesével szedve a gyógyszereket, hogy ha úgy adódna még meggondolhassa magát.De a döntése végezetes következményekkel járt.
Később egy idegklinikán tért magához, teljes depresszióban saját öngyilkosságának sikertelenségétől.Az orvosa közölte vele, hogy szerencsétlenségére, a gyógyszer-túladagolás maradandó szívkárosodást okozott, és az életéből már csak néhány hét maradt hátra.Vajon mire elég ez a néhány hét??Veronika új barátokra talált a bolondok között, új vágyak éledtek fel benne, és már korántsem az öngyilkosság hajtotta, sokkal inkább az élet szeretete.Minden pillanatot magáévá akart tenni, még így, mindennek a vége felé közeledve.
A düh, a szenvedély, és a szexualitás megélése közben rádöbbent, hogy minden egyes pillanat , amit meghozunk az életben, az döntés élet és a halál között.

írta és bejegyezte: szinnie.

Egyébként filmadaptáció is készült  a könyvből.Azt hiszem senki nem fogja megbánni, ha megnézi, mert ezután a film után nem fogja azt mondani az ember, mint általában a legtöbbnél: A könyv sokkal jobb volt.Nem, mert ez a film, szerintem ugyanolyan jó, bár talán picit elfogult vagyok.



9 megjegyzés:

DaVe írta...

hmm érdekes egy történet:) fura hogy mikor döbben rá az ember arra hogy igazán miért is érdemes élni és sokszor későn sőt általában későn jön rá:) ahogy Veronika is:)

SzinnieDen írta...

Igen, de azt hiszen Coelho, ezzel is bátorítani akarja az embert, hogy még időben lépni kell azért amit akarsz, mielőtt teljességgel elcsesznénk az életünket, mert mindig van miért harcolni..

DaVe írta...

igen ebben nagyon egyetértek:)

DaVe írta...

am irjátok oda légyszi majd hogy ki kommentelt mert igy nem tudom:D köszi:P

SzinnieDen írta...

Ez konkrétan Szinnie volt...

Névtelen írta...

Ez most én voltam.Bocsi.Kicsit nagy volt a lelkedés, és lemaradt a név.

szinnie

DaVe írta...

áhh semmi gond:D:D kitaláltam csak jó volt tudni biztosra:D gondoltam hogy nem Anett ír a te bejegyzésedhez bár irhatna csak ha igy van akkor irjátok alá:D nah hát várom a következő bejegyzéseket kiváncsian mert eddig tetszik nagyon ugy minden:)

szinnie írta...

Jajj, most meglehetősen boldogok vagyunk,és felbátorkodva beszélnék Anett nevében is, mert szerintem ő is repdes az örömtől.

szinnie.

DaVe írta...

hát akkor nagyon örülök neki ha örültök:D:D továbbra is lelkes olvasója leszek a blogotoknak:)

Megjegyzés küldése