2011. február 2., szerda

J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura

Na jó, nem bírom ki. Szinnietől engedélyt kapva, és biztosítva arról, hogy nem tűnik egósnak, hogy egymás után két bejegyzésem lesz, megírom a második könyvajánlómat. Bevallom, hezitáltam, mit is írjak, de végül úgy döntöttem, egy a köztudatban viszonylag aktív művet ajánlok, nevezetesen J. R. R. Tolkien Gyűrűk Ura trilógiáját.
A történetet gondolom mindenki az unásig ismeri, hiszen a filmet elég sokan látták. Érdemes is megnézni, nagyon elragadó. (Személyes kedvencem a Rohan theme zene és Faramir). Azok kedvéért viszont, akik minderről lemaradtak, röviden összefoglalom az alapszituációt. Az egész történet egy kitalált országban játszódik. Nem úgy, mint a Neveletlen hercegnő, hogy Genovia valahol hasonlít Genovára és kész. Az az egész világ teljes egészében kitalált. A földrajza, a történelme, az összes népe, nyelve, minden. (Zárójelben megjegyzem: ennyi mindenre kiterjedően felépíteni egy világot úgy, hogy magával is ragadjon, nagyon nehéz, de a Mesternek, vagyis Tolkiennek sikerült). Ebben az országban réges régen hatalmas háború dúlt, melyben egy gonosz személy, Szauron (hogy milyen márkájú: tünde, ember, vagy miakármi, az számomra nem derült ki, vagy csak lukas az agyam) át akarta venni a hatalmat. Készített egy rakás gyűrűt: 3-mat a tündéknek, 7-et a törpöknek, 9-et az embereknek és EGYET magának.
" Három Gyûrû ragyogjon a tünde-királyok kezén,
Hét a nemes törpök jussa, kiknek háza cifra kõ,
Kilencet halandó ember ujján csillantson a fény,
Egyet hordjon a Sötét Úr szolganyájat terelõ,
Mordor éjfekete földjén, sûrû árnyak mezején.
Egy Gyûrû mind fölött, Egy Gyûrû kegyetlen,
Egy a sötétbe zár, bilincs az Egyetlen."

Ez az egy gyűrű az összes többi fölött hatalmat biztosított Szauronnak. Azonban a népeknek nem tetszett az elnyomás gondolata, ezért globális összefogás jött létre, amelyben az orkok voltak Szauronnal, néhány emberrel meg a 9 emberkirállyal kiegészülve, a Jó oldalon pedig mindenki más. Ez lehet, hogy így elég zavaros, de nem volt kisebb kavar a harcoló felek fejében sem, szerintem. Végül legyőzték Szauront, de nem sikerült megölni, mert az az idióta Isildur megtartotta az Egy Gyűrűt. Miért? Mert annak a dög karikának önálló gondolatai vannak, és belemászott Isildur fiunk fejébe. A királyocska azt hitte, ezzel az eszközzel rendbeszedheti a világot. Ámde A Gyűrű elhatalmasodott rajta. Mindenkivel ezt csinálja az a kacat. Hatalomháborodottá, érzéketlenné tesz mindenkit. És a nyomában csak gyilkosság jár. A Gyűrű végül elveszett hosszú időre, de egy napon megtalálta Szméagol (a későbbi Gollam). Ennek érdekes története van, inkább nem lövöm le a poént. Gollamtól Bilbóhoz került, tőle pedig Frodóhoz. Ez utóbbi abban az időben történt, mikor a gonosz erők mozgolódni kezdtek. Gandalf, a nagy varázsló (később mégnagyobb mágus) közvetítő szerepével sikerült egy ellenállási mozgalmat beindítani. Nehéz volt a tagokat toborozni, de végül sikerült. A tündék, a dúnadánok (nagy királyok leszármazottai, akiknek a vezetője Aragorn, a karizmatikus és roppant szexi trónnélküli király, Isildur leszármazottja), a törpök, az emberek Rohanból, kisebb csatározások után Gondorból (Isildur királysága, Aragorn öröksége). És természetesen néhány szellem, akik annó renitenskedtek, megszegték Isildurnak tett esküjüket és most törleszteniük kell. Szép kis kompánia, de látva Szauron seregeit, egy csomó undorító orkot és uruk hait, megfordul a fejünkben, hogy elég lesz-e. Nos, minden történetnek jó a vége, szokták mondani, de kérdés, milyen szempontból.
Bevallom, a film ismeretében olvastam a könyvet, mivel ehhez is fel kell nőni. Összesen háromszor álltam neki, hogy márpedig én elolvasom, harmadszorra sikerült is. És beleszerettem. A világába, a nyelvekbe, a csodás tünde versekbe. Szóval aki esetleg a bejegyzésem hatására nekikezdene, de mondjuk Bombadil Tománál nem jut tovább, az tegye le és vegye elő úgy egy év múlva. Ha akkor sem jön be, pihentessük újabb egy évet. Biztos vagyok benne, hogy tetszeni fog. Csak ki kell várni, hogy eljöjjön az ideje. Olyan ez, mint a szerelem: ha siettetem, akár befelé szöges cipőben is elmehetnék kocogni helyette. Ha viszont kivárom az idejét, felemel, elringat és a keblére ölel.


Den.

5 megjegyzés:

DaVe írta...

nah ez az amit soha nem olvastam nem is láttam filmben sem és azóta sem érdekel és azóta sem értem mért van ennyire oda mindenki érte hasonlo kategória a Narnia pl:D:D nahjo mind1 ezt muszáj volt megosztanom :D de a bejegyzésed megintcsak tetszett:)

SzinnieDen írta...

A mese, ha hagyják, elragad. Felemeli a lelket, tanít, kiszabadít az élet körforgásából, erőt ad a mindennapokhoz. Felhívja a figyelmet az értékekre és óva int a gonosztól, a rossztól.
Az olvasás úgy egyébként is tanító hatású: fejleszti a stílusérzéket, a fogalmazási készséget, gazdagítja a szókincset. Megtanít gondolkodni. Megtanít helyesen írni.
Kockázat, mellékhatás nincs. Orvosi felügyelet nem szükséges.

DaVe írta...

nah pont erről a humorról beszéltem egy másik kommentben fantasztikus:D:D egyébként igazad lehet:)

SzinnieDen írta...

Nem egészen humornak szántam, amit írtam...
Ezt is és a fentebbit is bejegyezte: Den.

DaVe írta...

jó én konkrétan az utolsó mondatra gondoltam

Megjegyzés küldése