Ki szereti a viktoriánus korszakba helyeztt rémtörténeteket?Remélem senki nem fog megkövezni a következő könyvajánlóm miatt, amit tudatosan választottam.Én a Földön járok, vagyis próbálok, de a regényhősöm éppenhogy nem, vagyis egyrészt.Egyik lába a rettentő valóság, másik lába pedig a tündérmesék földjén van.
Gemma Doyle más, mint a többi lány, akinek kifogástalan a modora, aki csak akkor szólal meg, amikor kérdezik,vagy ha szólnak hozzá, tudja a helyét, és Angliára gondol, amikor ezt elvárják tőle.
Gemma Doyle egy abszolút önálló egyéniség.A Spence Akadémiára akkor íratják be, amikor Indiában rejtélyes tragédia történik.Az édesanyja öngyilkos lesz.És minden itt kezdődik el.
Az Akadémia sem tesz jót neki, ahelyett, hogy befogadnák, hűvös fogadtatásban részesítik, a bentlakók eltávolodnak tőle, Gemma egyre jobban magányosnak érzi magát, bűntudat gyötri az édesanyha halálát illetően, és az sem segíti, hogy látomásai vannak a jövőről, amelyek kínosan valóra is válnak.
Ámbár a fiatal hölgy nem is egészen magányos: egy rejtélyes, csuklyát viselő fiatalember követi őt, és óva inti, nehogy megnyissa lelkét a látomások előtt!
Gemma furcsa képessége, aminek már kislánykorától kezdve birtokában van, itt, a Spence-ben teljesedik ki igazán.
Szoros baráti kapcsolatot alakít ki az iskola legnépszerűbb leányklikkjével, és mindenközben rájön azokra a fehér foltokra, amelyek valahogy sosem kaptak magyarázatot az életében, itt fedezi fel, hogy édesanyja kapcsolatban állt egy Rendnek nevezett csoporttal.
Gemma szépen lassan beavatja a lányokat az ő kis titkába, és együtt lépnek be a fényajtón abba a birodalomba, ahol minden kívánságuk valóra válhat.Gemma végre újra találkozhat az édesanyjával, aki szintén figyelmezteti a hatalmának túlzott használatától.
Imádom az ilyen fantazi történeteket, és aki kicsit is szereti Jane Austent, az ezt is fogja, ezt garantálom.Aki szereti a lányiskolák hangulatát, az első szerelem érzését, a társadalmi elvárásoknak való kényszeres megfelelést, a gyönyörű (báli) ruhák suhogását, és a nevelőnök életét.
szinnie.
2011. február 14., hétfő
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
Mikor lesz nekem annyi időm, hogy ezeket mind elolvassam???
Den.
Megjegyzés küldése