Mostmár nem bírom ki, hogy ne írjak Fable könyvről, ez fizikai és lelki képtelenség. Különben is, tegnap a buszon mellettem egy lány pont ezt a könyvet olvasta. Hogy honnan tudom?? A mondatok stílusa felismerhetően fablés, és a Lubos név csak ebben a könyvben bukkan fel...
Szóval, vágjunk bele. Denisa Wry, aki a történet narrátora, nyomozó. Nagyszájú, fiatal és gyönyörű. Ő az ügyeletes szatírfogó, ebben a munkában testőréül Daniel Belloq nyomozót kapja. Daniel (Denisa csak Mogorvának nevezi) egy csöndes, harmincas férfi, erős, izmos testalkattal, csodálatos szemekkel és sok titokkal. Denisa arra vágyik, hogy jöjjön a NAGY ÜGY, amit természetesen ő fog megoldani. És a fehér bárány rószaszín zoknit hord... Denisa öccse, Martin szívdöglesztő rendőrtanonc, ám ezt a nyár folyamán, amikor a történet játszódik, nem gyakorolja, így fekete Kawasaki motorját bőgetve barátjával, Konraddal ejtőzik. Ám Konrad nővére, Atrix (Beatrix) eltűnik. Martin pedig azt javasolja barátjának, szóljon Dennek. Ám Denisa addigra teljesen mással van elfoglalva (Daniel formás fenekét is beleértve). Erre Martin magánnyomozásba fog és úgy elverik, hogy kórházba kerül. Majd pedig Denisa szeretője, Cruz Guard is (érte szerintem nem kár, bár ezt döntse el mindenki maga) Több nyomozás is fut, egy részről egy motoros banda után, valamint John Holden mocsokságaira is fényt kell deríteni. Ezen kívül, csak hogy ne legyen egyszerű az élet, Lubos Holden (John Holden testvére) bejelentette, hogy a fiát, Nel Holdent elrabolták. Iustitia, az Igazság, sajátos sorozatgyilkosságokba kezd. Den és Daniel versenyt futnak az idővel, megalakul a Iustitia kommandó, közben pedig a motorosokat és Holdent is el kell kapni, mint a közre veszélyes kártevőket. Hogy bonyolódjon a dolog, még a saját érzelmeikkel is tisztába kell jutniuk: Denisa képes Daniel múltját elfogadni és kissé alkalmazkodni? Daniel pedig képes lesz vajon a védelmező reflexét takarékra venni? Olvassátok el, szívből ajánlom. A csodálatos, fablei humor és a magyar nyelv hajlékonysága, játékossága csodálatosan átjön. Ha pedig megszívlelendő mondatra bukkantok, bátran írjátok le, nem szégyen, sőt! Ha egyszer-egyszer egy fablés mondat hagyja el a szátokat, még barátokat is találhattok, mert erre mindenki felkapja a fejét: te is olvastad?! És talán azt is megértitek, miért lett Denisa a becenevem...
Den.
2011. február 16., szerda
2011. február 14., hétfő
Libba Bray: Rettentő gyönyörűség
Ki szereti a viktoriánus korszakba helyeztt rémtörténeteket?Remélem senki nem fog megkövezni a következő könyvajánlóm miatt, amit tudatosan választottam.Én a Földön járok, vagyis próbálok, de a regényhősöm éppenhogy nem, vagyis egyrészt.Egyik lába a rettentő valóság, másik lába pedig a tündérmesék földjén van.
Gemma Doyle más, mint a többi lány, akinek kifogástalan a modora, aki csak akkor szólal meg, amikor kérdezik,vagy ha szólnak hozzá, tudja a helyét, és Angliára gondol, amikor ezt elvárják tőle.
Gemma Doyle egy abszolút önálló egyéniség.A Spence Akadémiára akkor íratják be, amikor Indiában rejtélyes tragédia történik.Az édesanyja öngyilkos lesz.És minden itt kezdődik el.
Az Akadémia sem tesz jót neki, ahelyett, hogy befogadnák, hűvös fogadtatásban részesítik, a bentlakók eltávolodnak tőle, Gemma egyre jobban magányosnak érzi magát, bűntudat gyötri az édesanyha halálát illetően, és az sem segíti, hogy látomásai vannak a jövőről, amelyek kínosan valóra is válnak.
Ámbár a fiatal hölgy nem is egészen magányos: egy rejtélyes, csuklyát viselő fiatalember követi őt, és óva inti, nehogy megnyissa lelkét a látomások előtt!
Gemma furcsa képessége, aminek már kislánykorától kezdve birtokában van, itt, a Spence-ben teljesedik ki igazán.
Szoros baráti kapcsolatot alakít ki az iskola legnépszerűbb leányklikkjével, és mindenközben rájön azokra a fehér foltokra, amelyek valahogy sosem kaptak magyarázatot az életében, itt fedezi fel, hogy édesanyja kapcsolatban állt egy Rendnek nevezett csoporttal.
Gemma szépen lassan beavatja a lányokat az ő kis titkába, és együtt lépnek be a fényajtón abba a birodalomba, ahol minden kívánságuk valóra válhat.Gemma végre újra találkozhat az édesanyjával, aki szintén figyelmezteti a hatalmának túlzott használatától.
Imádom az ilyen fantazi történeteket, és aki kicsit is szereti Jane Austent, az ezt is fogja, ezt garantálom.Aki szereti a lányiskolák hangulatát, az első szerelem érzését, a társadalmi elvárásoknak való kényszeres megfelelést, a gyönyörű (báli) ruhák suhogását, és a nevelőnök életét.
szinnie.
Gemma Doyle más, mint a többi lány, akinek kifogástalan a modora, aki csak akkor szólal meg, amikor kérdezik,vagy ha szólnak hozzá, tudja a helyét, és Angliára gondol, amikor ezt elvárják tőle.
Gemma Doyle egy abszolút önálló egyéniség.A Spence Akadémiára akkor íratják be, amikor Indiában rejtélyes tragédia történik.Az édesanyja öngyilkos lesz.És minden itt kezdődik el.
Az Akadémia sem tesz jót neki, ahelyett, hogy befogadnák, hűvös fogadtatásban részesítik, a bentlakók eltávolodnak tőle, Gemma egyre jobban magányosnak érzi magát, bűntudat gyötri az édesanyha halálát illetően, és az sem segíti, hogy látomásai vannak a jövőről, amelyek kínosan valóra is válnak.
Ámbár a fiatal hölgy nem is egészen magányos: egy rejtélyes, csuklyát viselő fiatalember követi őt, és óva inti, nehogy megnyissa lelkét a látomások előtt!
Gemma furcsa képessége, aminek már kislánykorától kezdve birtokában van, itt, a Spence-ben teljesedik ki igazán.
Szoros baráti kapcsolatot alakít ki az iskola legnépszerűbb leányklikkjével, és mindenközben rájön azokra a fehér foltokra, amelyek valahogy sosem kaptak magyarázatot az életében, itt fedezi fel, hogy édesanyja kapcsolatban állt egy Rendnek nevezett csoporttal.
Gemma szépen lassan beavatja a lányokat az ő kis titkába, és együtt lépnek be a fényajtón abba a birodalomba, ahol minden kívánságuk valóra válhat.Gemma végre újra találkozhat az édesanyjával, aki szintén figyelmezteti a hatalmának túlzott használatától.
Imádom az ilyen fantazi történeteket, és aki kicsit is szereti Jane Austent, az ezt is fogja, ezt garantálom.Aki szereti a lányiskolák hangulatát, az első szerelem érzését, a társadalmi elvárásoknak való kényszeres megfelelést, a gyönyörű (báli) ruhák suhogását, és a nevelőnök életét.
szinnie.
2011. február 13., vasárnap
Stephenie Meyer: A burok
Miután elült a sűrű fújolás vagy épp sikkantgatás, elmondom, hogy ez nem egy alkonyatszerű könyv. Abszolút nem. Nem akarom leszólni a Twilightot, de ez sokkal de sokkal fantáziadúsabb (hisz tudjuk, a vámpíros történet a Vámpírnaplók koppintása- bocs: ihletet adott az írónőnek...nem kommentálom)
Az alapállás: vannak az emberek és vannak a... az idegenek. Az embereknek két csoportja van, mégpedig azok, akik már csak burkok (innen a cím) vagyis már az idegenek laknak a testükben és vannak azok, akiket még nem kaptak el. Nos, ez utóbbiakat baromira kergetik. Az egyik menekülő Melanie, akit sajnos elkapnak és egy Vándor nevű lényt helyeznek belé, hogy az idegen elme megtörje Melt és megtudja, az ellenállók rejtekhelyét. Ám volt egy kis bökkenő: Melanie-t sem cukorból öntötték! Egyre inkább sikerül meggyőznie Vándort, akinek ez a helyzet teljesen új- mármint hogy nem bír el a gazdatest elméjével. Végül ők ketten eljutnak a menekülők egy csoportjához, ahol már ott van Melanie kedvese, Jared és az öccse is. Nagyon negatív a fogadtatás, de hosszú idő után végül sikerül meggyőzni a menekülőket, hogy Vándor nem akar rosszat. Szépen lassan befogadják maguk közé, csak egyetlen undok dög van, aki mindig keresztbe tesz Vándornak. Ám a srácnak is van egy öccse, Ian, akit Vándor (és nem Melanie) teljesen elbűvöl, beleszeret a lányba (merthogy igen, az idegen is nőnemű). Sok kalandon mennek együtt keresztül, és a végén eljön a nagy dilemma is: visszakapja-e Melanie a testét és együtt lehetnek Jareddel, vagy Vándor megkapja Meltől a burkot, és akkor viszont ők lesznek együtt Iannel? Van-e megoldás, hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon? Olvassátok el és megtudjátok!
(Ne aggódjatok, ha az első 50 oldal nem valami lebilincselő, utána jön majd a nagy bumm)
Den.
Az alapállás: vannak az emberek és vannak a... az idegenek. Az embereknek két csoportja van, mégpedig azok, akik már csak burkok (innen a cím) vagyis már az idegenek laknak a testükben és vannak azok, akiket még nem kaptak el. Nos, ez utóbbiakat baromira kergetik. Az egyik menekülő Melanie, akit sajnos elkapnak és egy Vándor nevű lényt helyeznek belé, hogy az idegen elme megtörje Melt és megtudja, az ellenállók rejtekhelyét. Ám volt egy kis bökkenő: Melanie-t sem cukorból öntötték! Egyre inkább sikerül meggyőznie Vándort, akinek ez a helyzet teljesen új- mármint hogy nem bír el a gazdatest elméjével. Végül ők ketten eljutnak a menekülők egy csoportjához, ahol már ott van Melanie kedvese, Jared és az öccse is. Nagyon negatív a fogadtatás, de hosszú idő után végül sikerül meggyőzni a menekülőket, hogy Vándor nem akar rosszat. Szépen lassan befogadják maguk közé, csak egyetlen undok dög van, aki mindig keresztbe tesz Vándornak. Ám a srácnak is van egy öccse, Ian, akit Vándor (és nem Melanie) teljesen elbűvöl, beleszeret a lányba (merthogy igen, az idegen is nőnemű). Sok kalandon mennek együtt keresztül, és a végén eljön a nagy dilemma is: visszakapja-e Melanie a testét és együtt lehetnek Jareddel, vagy Vándor megkapja Meltől a burkot, és akkor viszont ők lesznek együtt Iannel? Van-e megoldás, hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon? Olvassátok el és megtudjátok!
(Ne aggódjatok, ha az első 50 oldal nem valami lebilincselő, utána jön majd a nagy bumm)
Den.
2011. február 12., szombat
Jane Austen: Büszkeség és balítélet
A mostani regényem választásában híján voltam bármiféle ösztönzésnek. Egyszerűen csak a hasamra ütöttem és beugrott.Az első kérdés, ami megragadt a fejemben, a Miért ne??? Így legalább visszakalauzolhatom a kedves olvasóközönséget egy számunkra távoli vidékre, az idilli angol Regency korba, Jane Austen korába.
„Általánosan elismert igazság, hogy a legényembernek, ha vagyonos, okvetlenül kell feleség. Ez az igazság oly mélyen bevésődött a vidéki családok lelkébe, hogy ha ilyen ember csöppen a szomszédságukba, rögtön egyik vagy másik leányuk jog szerinti tulajdonának tekintik, még ha nem ismerik is érzéseit vagy nézeteit.”
A jómódú, ám korántsem gazdag Mr. Bennet egy vidéki házban él feleségével, a folyton fecsegő Mrs.Benettel, és öt lányukkal. Mrs Benett minden álma és célja, hogy férjhez adja mindegyik lányát egy gazdag fiatalemberhez, hogy nekik semmiben ne kelljen hiányt szenvedniük. Így történt, hogy regényünk kezdetén az ifjú Benett hölgyek egy bálba csöppenek, ahol jelen van a jóképű, udvarias, gazdag és mellesleg nőtlen Mr. Bingley, akiben Mrs. Benett rögtön egyik lánya jövendőbelijét látja; Mr.Bingley jóbarátja, Mr.Darcy, a kimért, és hűvös fiatalember és színünk elején rögtön megkezdődik a nemek ádáz csatája.
A legidősebb lány, Jane, elnyerni látszik Mr. Bingley szívét, ám úgy tűnik, hogy a jó eszű és éles nyelvű Lizzyt próbára teszi a dölyfös Darcy viselkedése, és minden negatív véleménye annál nagyobb megerősítést nyer, minél jobban megismerni véli a férfit. Valójában nem is sejti, hogy Mr.Darcy mélyebb érzelmeket táplál iránta.
A helyzetet egyre jobban bonyolítja, hogy Lizzy nem várt házassági ajánlatot kap a Benett-vagyont öröklő unokatestvértől, Mr. Collinstól, és amikor Mr. Bingley váratlanul Londonba utazik, hátrahagyva Jane-t, Lizzy Mr. Darcyt teszi meg felelősnek a szakításért, mondván, mindez az ő hibája, mert nem akarja boldognak látni barátját és az ő nővérét.
Amikor Mr.Darcy és Lizzy újra találkoznak Londonban, a férfi megkéri a lány kezét és fejére olvassa összes gőgjét. Ezen vádak egy része alaptalan, másik része viszont teljességgel elfogadhatónak mutatkozik. Elizabeth szörnyű belső vívódása során rájön, hogy mennyi álmatlan éjszakába került a férfinak, mire sikerült felfednie iránta való érzelmeit és megkérje a kezét. A beismerés, hogy a férfi tényleg, igazán szerette őt, elkeseríti.
Elizabeth nap nap után egyre jobban gyötrődik és látván, hogy mennyire szenved, a nagynénje és nagybátyja hosszabb utazást terveznek, hogy segítsenek a lánynak.
Az út során betérnek Pemperley-be is, Mr. Darcy birtokára, és Darcy mindent megpróbál, be akarja bizonyítani, hogy Lizzy mennyire tévedett, amikor gőgösnek és büszkének nevezte őt. És Lizzy szerelmes lesz.
Eközben Lydia elszökik egy katonatiszttel, és Darcy pénzt és időt nem kímélve próbálja megmenteni a Benett- lány becsületét. Igyekszik helyrehozni Bingley és Jane kapcsolatát is.
Elizabethet lenyűgözi Darcy, de legbelül már teljesen feladta a reményt, rájött, hogy mekkorát tévedett korábbi elképzelésével a házasságot illetően és már bánja hogy visszautasította a házassági ajánlatot, fél, hogy Mr.Darcy már végleg lemondott róla.
Hirtelen felbukkan Lady de Bourgh, Mr. Darcy nagynénje, s feldúltan közli, hogy az a híresztelés járja, hogy unokaöccse eljegyezte őt. Elizabeth tisztázza a helyzetet, hogy nem menyasszonya Mr. Darcynak, ám nem hajlandó esküt tenni, hogy soha nem fogadja el a házassági ajánlatát. Mr. Darcy nemsokára megjelenik Bennetéknél, és elárulja, hogy nagynénje, nála is látogatást tett. Elizabeth megvallja, hogy cseppet sem gyűlöli a férfit, s az újra megkéri a kezét.
Tanulság, hogy soha ne adjunk fel semmit, mert a legnagyobb hibát követheti a legnagyszerűbb érzés, a boldogság, még ha nem is hisszük, hogy van.
írta és bejegyezte: szinnie.
„Általánosan elismert igazság, hogy a legényembernek, ha vagyonos, okvetlenül kell feleség. Ez az igazság oly mélyen bevésődött a vidéki családok lelkébe, hogy ha ilyen ember csöppen a szomszédságukba, rögtön egyik vagy másik leányuk jog szerinti tulajdonának tekintik, még ha nem ismerik is érzéseit vagy nézeteit.”
A jómódú, ám korántsem gazdag Mr. Bennet egy vidéki házban él feleségével, a folyton fecsegő Mrs.Benettel, és öt lányukkal. Mrs Benett minden álma és célja, hogy férjhez adja mindegyik lányát egy gazdag fiatalemberhez, hogy nekik semmiben ne kelljen hiányt szenvedniük. Így történt, hogy regényünk kezdetén az ifjú Benett hölgyek egy bálba csöppenek, ahol jelen van a jóképű, udvarias, gazdag és mellesleg nőtlen Mr. Bingley, akiben Mrs. Benett rögtön egyik lánya jövendőbelijét látja; Mr.Bingley jóbarátja, Mr.Darcy, a kimért, és hűvös fiatalember és színünk elején rögtön megkezdődik a nemek ádáz csatája.
A legidősebb lány, Jane, elnyerni látszik Mr. Bingley szívét, ám úgy tűnik, hogy a jó eszű és éles nyelvű Lizzyt próbára teszi a dölyfös Darcy viselkedése, és minden negatív véleménye annál nagyobb megerősítést nyer, minél jobban megismerni véli a férfit. Valójában nem is sejti, hogy Mr.Darcy mélyebb érzelmeket táplál iránta.
A helyzetet egyre jobban bonyolítja, hogy Lizzy nem várt házassági ajánlatot kap a Benett-vagyont öröklő unokatestvértől, Mr. Collinstól, és amikor Mr. Bingley váratlanul Londonba utazik, hátrahagyva Jane-t, Lizzy Mr. Darcyt teszi meg felelősnek a szakításért, mondván, mindez az ő hibája, mert nem akarja boldognak látni barátját és az ő nővérét.
Amikor Mr.Darcy és Lizzy újra találkoznak Londonban, a férfi megkéri a lány kezét és fejére olvassa összes gőgjét. Ezen vádak egy része alaptalan, másik része viszont teljességgel elfogadhatónak mutatkozik. Elizabeth szörnyű belső vívódása során rájön, hogy mennyi álmatlan éjszakába került a férfinak, mire sikerült felfednie iránta való érzelmeit és megkérje a kezét. A beismerés, hogy a férfi tényleg, igazán szerette őt, elkeseríti.
Elizabeth nap nap után egyre jobban gyötrődik és látván, hogy mennyire szenved, a nagynénje és nagybátyja hosszabb utazást terveznek, hogy segítsenek a lánynak.
Az út során betérnek Pemperley-be is, Mr. Darcy birtokára, és Darcy mindent megpróbál, be akarja bizonyítani, hogy Lizzy mennyire tévedett, amikor gőgösnek és büszkének nevezte őt. És Lizzy szerelmes lesz.
Eközben Lydia elszökik egy katonatiszttel, és Darcy pénzt és időt nem kímélve próbálja megmenteni a Benett- lány becsületét. Igyekszik helyrehozni Bingley és Jane kapcsolatát is.
Elizabethet lenyűgözi Darcy, de legbelül már teljesen feladta a reményt, rájött, hogy mekkorát tévedett korábbi elképzelésével a házasságot illetően és már bánja hogy visszautasította a házassági ajánlatot, fél, hogy Mr.Darcy már végleg lemondott róla.
Hirtelen felbukkan Lady de Bourgh, Mr. Darcy nagynénje, s feldúltan közli, hogy az a híresztelés járja, hogy unokaöccse eljegyezte őt. Elizabeth tisztázza a helyzetet, hogy nem menyasszonya Mr. Darcynak, ám nem hajlandó esküt tenni, hogy soha nem fogadja el a házassági ajánlatát. Mr. Darcy nemsokára megjelenik Bennetéknél, és elárulja, hogy nagynénje, nála is látogatást tett. Elizabeth megvallja, hogy cseppet sem gyűlöli a férfit, s az újra megkéri a kezét.
Tanulság, hogy soha ne adjunk fel semmit, mert a legnagyobb hibát követheti a legnagyszerűbb érzés, a boldogság, még ha nem is hisszük, hogy van.
írta és bejegyezte: szinnie.
2011. február 6., vasárnap
Sir Arthur Conan Doyle: A sátán kutyája
A fenyítés úgy látszik használt, mélyen tisztelt és szeretett bloggertársam újabb remek ajánlóval örvendeztetett meg bennünket. Azt hiszem, így én is tartozom egy történettel, és ha már Szinnie Agatha Christie-t, akkor én Sir Arthur Conan Doyle-t idézem meg.
Conan Doyle híres figurája, Sherlock Holmes mindenki által nagyon jól ismert figura. Őszintén szólva ha lenne egy valóban létező férfi, aki hasonlít ahhoz a Sherlockhoz, akit én a történetek alapján elképzeltem, valószínűleg már rég elvesztem volna a szerelem kusza fonalai közt. A sok-sok novella mellett születtek regények is a brilliáns detektív kalandjaival, amelyek közül engem leginkább a Sátán kutyája fogott meg. Elnézést a pongyola megfogalmazásért: nem egyszerűen megfogott, hanem beleszerettem.
Azzal valószínűleg egyet értünk, hogy ha valaki olyan racionálisan és éles elmével szemléli a világot, mint ahogy azt a drága Holmes teszi, akkor nem hisz a természetfeletti létezésében. Így amikor beállít hozzá doktor Mortimer, akkor az alap, amelyből kiindul: a sátán kutyájának legendája nem több egyszerű mesénél. Az azonban, hogy mindez hogy kapcsolódik a gazdag jótevő, Sir Charles Baskerville halálához, nagyon is megérinti a fantáziáját. Ugyanis ehhez a nyomozáshoz nem elég egyszerűen a jó megfigyelőképesség és a logika. Sherlocknak szüksége van arra is, hogy bármit képes legyen elképzelni bárkiről. Akár a legelvetemültebb dolgokat is. Itt már nem érvényes a fair play, igyekezni kell mindazt a lemaradást, ami az ügy elején tornyosul egyre kisebbre és kisebbre faragni és végül előnyt kovácsolni mindebből. Ezért aztán a legagyafúrtabb és legbámulatosabb hadicseleket látjuk Holmestól és az ő hűséges társától, doktor Watsontól. Az pedig, hogy a titokzatos haláleset körülményeinek felderítése és az egyetlen élő örökös testi épségének megóvása mellett még arra is fényt kell deríteni, hol lehet a szökött fegyenc, Selden, már csak hab a tortán. Az idő nem vár, önkényesen száguld mit sem törődve azzal, hogy talán az ifjú nemes, Henry Baskerville az utolsó napjait tölti ezen a világon. Sherlock Holmes és a hű Watson versenyt fut a múló napokkal, hogy a bűnös lakat alá kerüljön, még mielőtt Sir Henry is boldogult nagybátyja nyomdokaiba lép a túlvilágra vezető ösvényen. Vajon a nagy detektív képes lesz megbírkózni a rá háruló feladattal, vagy végre akad majd valaki, aki túljár az eszén? Akit érdekel, járjon, olvasson utána. Garantáltan megéri!
Conan Doyle híres figurája, Sherlock Holmes mindenki által nagyon jól ismert figura. Őszintén szólva ha lenne egy valóban létező férfi, aki hasonlít ahhoz a Sherlockhoz, akit én a történetek alapján elképzeltem, valószínűleg már rég elvesztem volna a szerelem kusza fonalai közt. A sok-sok novella mellett születtek regények is a brilliáns detektív kalandjaival, amelyek közül engem leginkább a Sátán kutyája fogott meg. Elnézést a pongyola megfogalmazásért: nem egyszerűen megfogott, hanem beleszerettem.
Azzal valószínűleg egyet értünk, hogy ha valaki olyan racionálisan és éles elmével szemléli a világot, mint ahogy azt a drága Holmes teszi, akkor nem hisz a természetfeletti létezésében. Így amikor beállít hozzá doktor Mortimer, akkor az alap, amelyből kiindul: a sátán kutyájának legendája nem több egyszerű mesénél. Az azonban, hogy mindez hogy kapcsolódik a gazdag jótevő, Sir Charles Baskerville halálához, nagyon is megérinti a fantáziáját. Ugyanis ehhez a nyomozáshoz nem elég egyszerűen a jó megfigyelőképesség és a logika. Sherlocknak szüksége van arra is, hogy bármit képes legyen elképzelni bárkiről. Akár a legelvetemültebb dolgokat is. Itt már nem érvényes a fair play, igyekezni kell mindazt a lemaradást, ami az ügy elején tornyosul egyre kisebbre és kisebbre faragni és végül előnyt kovácsolni mindebből. Ezért aztán a legagyafúrtabb és legbámulatosabb hadicseleket látjuk Holmestól és az ő hűséges társától, doktor Watsontól. Az pedig, hogy a titokzatos haláleset körülményeinek felderítése és az egyetlen élő örökös testi épségének megóvása mellett még arra is fényt kell deríteni, hol lehet a szökött fegyenc, Selden, már csak hab a tortán. Az idő nem vár, önkényesen száguld mit sem törődve azzal, hogy talán az ifjú nemes, Henry Baskerville az utolsó napjait tölti ezen a világon. Sherlock Holmes és a hű Watson versenyt fut a múló napokkal, hogy a bűnös lakat alá kerüljön, még mielőtt Sir Henry is boldogult nagybátyja nyomdokaiba lép a túlvilágra vezető ösvényen. Vajon a nagy detektív képes lesz megbírkózni a rá háruló feladattal, vagy végre akad majd valaki, aki túljár az eszén? Akit érdekel, járjon, olvasson utána. Garantáltan megéri!
Agatha Christie: Paddinton 16.50
Nem árt, ha a kedves olvasóközönség megtudja nem kevésbé féltett titkaim egyikét. Nagy Agatha Christie rajongó vagyok. Nem nagy meglepetés annak, aki ismer, de újdonsággal szolgál az újaknak. Már megszámolni sem tudom, hány regényt és novellát olvastam el tőle és addig nem lesz nyugtom, amíg az összes általa írt könyvet el nem olvasom. Mert egyszerűen imádom, a régies hangulatát, nem kevésbé a régen nyomtatott könyvek illatát, ami- és ez most hülyén fog hangzani- de számomra visszaidézi azt a kort, amelyben íródott. Ezért választottam egy, a szívemhez közel álló művét, bár a választás is eléggé megnehezítette a dolgom.
Az én választott könyvem pedig nem más, mint A Paddington 16.50 .
Nem részletezném a történetet, mert történetkuszaságban Agatha Christie verhetetlen. Néha én is csak az utolsó mondatnál jövök rá az egész lényegére.
Na, de vissza a könyvhöz. Azért is ez az egyik kedvencem, mert Miss Jane Marple alakítja a "detektív" felügyelőnőt.
Mrs. McGillicuddy a Paddington állomáson felszáll a 16:50-kor induló vonatra, hogy meglátogassa régi jó barátnőjét, Miss Marple-t a kies St. Mary Meadben. Útközben, ahogy Mrs. Gillicuddy kitekint az ablakon, a mellettük haladó szerelvény szemben lévő kupéjának sötétítő függönye hirtelen felcsapódik, s döbbenetes látvány tárul a hölgy szeme elé: egy magas, sötéthajú férfi vadul fojtogat egy nőt. Szegény Mrs. McGillicuddy megvan győződve róla, hogy kegyetlen gyilkosság szemtanúja volt. Ám a rendőrségen nem veszik komolyan a bejelentését, ugyanis azon a bizonyos vonaton nem találtak semmiféle holttestet. Miss Marple azonban érzi, hogy a rejtélyes ügy hátterében valami sötét titok lappang.
Ki a gyilkos?? Hol a hulla??? Miért veszi különös titokzatosság körbe a Crackenthorpe családot???
Az én választott könyvem pedig nem más, mint A Paddington 16.50 .
Nem részletezném a történetet, mert történetkuszaságban Agatha Christie verhetetlen. Néha én is csak az utolsó mondatnál jövök rá az egész lényegére.
Na, de vissza a könyvhöz. Azért is ez az egyik kedvencem, mert Miss Jane Marple alakítja a "detektív" felügyelőnőt.
Mrs. McGillicuddy a Paddington állomáson felszáll a 16:50-kor induló vonatra, hogy meglátogassa régi jó barátnőjét, Miss Marple-t a kies St. Mary Meadben. Útközben, ahogy Mrs. Gillicuddy kitekint az ablakon, a mellettük haladó szerelvény szemben lévő kupéjának sötétítő függönye hirtelen felcsapódik, s döbbenetes látvány tárul a hölgy szeme elé: egy magas, sötéthajú férfi vadul fojtogat egy nőt. Szegény Mrs. McGillicuddy megvan győződve róla, hogy kegyetlen gyilkosság szemtanúja volt. Ám a rendőrségen nem veszik komolyan a bejelentését, ugyanis azon a bizonyos vonaton nem találtak semmiféle holttestet. Miss Marple azonban érzi, hogy a rejtélyes ügy hátterében valami sötét titok lappang.
Ki a gyilkos?? Hol a hulla??? Miért veszi különös titokzatosság körbe a Crackenthorpe családot???
2011. február 4., péntek
Gabriel García Márquez: Szerelem a kolera idején
A mai szeletke az irodalom világából igazi klasszikus és általában kétkedő pillantások kísérik. De igenis kell ilyet is olvasni! Ezt én mondom, aki képes voltam érvelő fogalmazást írni arról, hogy Vavyan Fabel művei nem a ponyva kategóriába tartoznak (kész szerencse, hogy bölcs tanárnőnk a hülyegyerekeknek kijáró kedves türelemmel fogadta írói tevékenységem ilyetén alakulását). Úgyhogy ezt most jól becsülje meg a kedves közönség, ugyanis most nem ponyvának minősíthető és még csak nem is a könnyű műfajba tartozó művel fogok kedveskedni.
A Szerelem a kolera idején egy romantikus történet (köszönöm a felhorkanást és a megjegyzést, hogy a címből ez eddig is kitűnt). Igazából normális esetben eszembe sem jutott volna elolvasni, de mostmár úgy vélem, jó, hogy ráakadtam egy gyöngébb pillanatomban, amikor mindegy volt, mit olvasok, csak olvassak. Ennél szerencsésebb véletlent el sem tudnék képzelni!
A történet majdnem fél évszázadon át húzódik. Fermina Daza férje, Juvenal Urbino doktor sajnálatos módon elhalálozik, de az özvegynek nincs sok ideje gyászolni, ugyanis gyermekkori szerelme, Florentino Ariza megkéri a kezét. Elég meredek volt szerintem a helyzet, de ízlések és pofonok, nem igaz? Mindenesetre az volt az első gondolatom, hogy van ám bőr az öreg képén bőven, hogy a hullamerevség szinte még be sem állt, de már teszi a szépet Fermina Dazanak.
Ezek után volt szerencsém megismerni a fiatal szereplőket, hogyan alakult ki és át a sokféle érzelem egyik illetve másik szereplőben. Ezen a téren is tanultam sok újat. Pédául azt, hogy a kiállás és a kinézet milyen sokat számít. Azt, hogy az igazi szerelem micsoda tettekre sarkallja az embert. Azt, hogy milyen bonyolult a pasik lelkivilága. Komolyan mondom, addig sem gondoltam a férfilelket valami egyszerű szerkezetnek, de azóta meg vagyok róla győződve, hogy nem csak a nők gondolnak és éreznek furcsákat. Az én ízlésemnek mondjuk kissé "egyedi" volt a megoldás, ahogy Florentino Ariza azt kezelte, hogy Fermina Daza Juvenal Urbinot választotta. Igazi latinos temperamentum, komolyan mondom.
De a legmeglepőbb mégis a vége volt a történetnek. Úgy érzem, nem kéne elmondanom, de annyit elárulok: kalandos és nagyon romantikus, ahogy végre Florentino magához édesgeti Fermina Dazat.
A nyelvezet és a stílus szerintem nem bonyolult, amint túltesszük magunkat a mi fülünknek különösen hangzó neveken, egyből könnyen olvasható és lebilincselő könyv. Nincs szükség ezek után Rosalindára és Barátok köztre, ez millió százalékkal felülmúlja ezeket a 'termékeket'. Nincsenek mondvacsinált konfliktusok, erőltetett helyzetek, csak egy szerelem nem mindennapi és különleges története.
Jó olvasást kívánok!
Den.
A Szerelem a kolera idején egy romantikus történet (köszönöm a felhorkanást és a megjegyzést, hogy a címből ez eddig is kitűnt). Igazából normális esetben eszembe sem jutott volna elolvasni, de mostmár úgy vélem, jó, hogy ráakadtam egy gyöngébb pillanatomban, amikor mindegy volt, mit olvasok, csak olvassak. Ennél szerencsésebb véletlent el sem tudnék képzelni!
A történet majdnem fél évszázadon át húzódik. Fermina Daza férje, Juvenal Urbino doktor sajnálatos módon elhalálozik, de az özvegynek nincs sok ideje gyászolni, ugyanis gyermekkori szerelme, Florentino Ariza megkéri a kezét. Elég meredek volt szerintem a helyzet, de ízlések és pofonok, nem igaz? Mindenesetre az volt az első gondolatom, hogy van ám bőr az öreg képén bőven, hogy a hullamerevség szinte még be sem állt, de már teszi a szépet Fermina Dazanak.
Ezek után volt szerencsém megismerni a fiatal szereplőket, hogyan alakult ki és át a sokféle érzelem egyik illetve másik szereplőben. Ezen a téren is tanultam sok újat. Pédául azt, hogy a kiállás és a kinézet milyen sokat számít. Azt, hogy az igazi szerelem micsoda tettekre sarkallja az embert. Azt, hogy milyen bonyolult a pasik lelkivilága. Komolyan mondom, addig sem gondoltam a férfilelket valami egyszerű szerkezetnek, de azóta meg vagyok róla győződve, hogy nem csak a nők gondolnak és éreznek furcsákat. Az én ízlésemnek mondjuk kissé "egyedi" volt a megoldás, ahogy Florentino Ariza azt kezelte, hogy Fermina Daza Juvenal Urbinot választotta. Igazi latinos temperamentum, komolyan mondom.
De a legmeglepőbb mégis a vége volt a történetnek. Úgy érzem, nem kéne elmondanom, de annyit elárulok: kalandos és nagyon romantikus, ahogy végre Florentino magához édesgeti Fermina Dazat.
A nyelvezet és a stílus szerintem nem bonyolult, amint túltesszük magunkat a mi fülünknek különösen hangzó neveken, egyből könnyen olvasható és lebilincselő könyv. Nincs szükség ezek után Rosalindára és Barátok köztre, ez millió százalékkal felülmúlja ezeket a 'termékeket'. Nincsenek mondvacsinált konfliktusok, erőltetett helyzetek, csak egy szerelem nem mindennapi és különleges története.
Jó olvasást kívánok!
Den.
2011. február 3., csütörtök
Alyson Noel: Mindörökké
Csak úgy lapozgattam a telefonomban, olyan könyvek után kutatgatva, amiről írhatnék most.Jó tíz perc keresgetés után is alig találtam, és már épp feladtam volna, amikor rábukkantam a mai tökéletesre.Minek után azt hiszem szerencsésnek mondhatom magam, hogy még azelőtt olvastam, hogy megjelent volna magyarul is,(ezért mindörökké hálás leszek Becky barátnőmnek), úgy döntöttem most erről írok egy bejegyzést.
És ez nem más, mint Alyson Nöel: Evermore(Mindörökké) című fantasztikus könyve.
Oké, tudom, hogy nagyjából a tinilányok, pontosítva is, a tizenöt- tizenhat éves lánykák körében nagy "bestseller", épp ezért éreztem a kísértést, hogy elolvassam miféle.
A történet alapjául az szolgál, hogy van egy lány, Ever, aki 16 és fél éves, de már annyit élt meg, mint az ő korában senki más.A szülei és a húga autóbalesetben meghaltak, ő pedig súlyos sérülésekkel és számára, átkozott képességel költözik nagynénje házába, hogy új életet, új barátokat, és új Evert találjon magának.Az addig népszerű, "sulikirálynő" lány, most a kapucnik alá, és az I-Pod fülsikető zaja mögé húzódik, és megpróbálja minden erejével kizárni maga körül a külvilágot, az emberek auráját, a gondolataikat, az életeiket, amit érintés által tapasztal meg.
Az egyetlen pillanat, aminek örül, mikor halott húga szelleme megjelenik a szobájában és beszélgetnek.
Egy nap az iskolába új fiú érkezik, és mindenki leesett állal találgatja vajon melyik menő iskolai bandához fog csatlakozni az újdonsült jóképű jövevény.Mindenki ámulatára a "vesztesekhez", vagyis Ever( a vesztes)- Haven( az emós lány)-és Miles( a meleg srác) csapatához csapódik.
Úgy tűnik, hogy a fiú senki másra nem hajlandó tekintettel lenni, csakis Everre, és lány egyre jobban összezavarodik, egyre jobban érzi a megmagyarázhatatlan vonzódást Damon felé, a titkot, ami körüllengi a fiút.Minél jobban megismeri annál több dolog kezd világossá válni Ever agyában, nem látja az auráját, nem hallja a gondolatait sem, és amikor megpróbálja megérinteni, a világ mintha kikapcsolna, teljesen elménul minden.
De minden baj, akkor áll a feje tetejére, amikor színre lép a szexi, vörös hajú démon, Drina.Aki nemcsak Damont akarja visszaszerezni magának, hanem még Havent is meg akarja kaparintani.
Egy nap meghal Haven egyik bulizós haverja, és onnantól kezdve Damon furcsán kezd viselkedni, egyszerre lenne a lánnyal, és ugyanakkor a legtávolabbb tőle.
Ever nem bírja ezt sokáig és megpróbál a maga módján kutatni a válaszok után, amik megdöbbentik.
Lehet ez volt a legrosszabb döntés???
írta és bejegyezte: szinnie.
És ez nem más, mint Alyson Nöel: Evermore(Mindörökké) című fantasztikus könyve.
Oké, tudom, hogy nagyjából a tinilányok, pontosítva is, a tizenöt- tizenhat éves lánykák körében nagy "bestseller", épp ezért éreztem a kísértést, hogy elolvassam miféle.
A történet alapjául az szolgál, hogy van egy lány, Ever, aki 16 és fél éves, de már annyit élt meg, mint az ő korában senki más.A szülei és a húga autóbalesetben meghaltak, ő pedig súlyos sérülésekkel és számára, átkozott képességel költözik nagynénje házába, hogy új életet, új barátokat, és új Evert találjon magának.Az addig népszerű, "sulikirálynő" lány, most a kapucnik alá, és az I-Pod fülsikető zaja mögé húzódik, és megpróbálja minden erejével kizárni maga körül a külvilágot, az emberek auráját, a gondolataikat, az életeiket, amit érintés által tapasztal meg.
Az egyetlen pillanat, aminek örül, mikor halott húga szelleme megjelenik a szobájában és beszélgetnek.
Egy nap az iskolába új fiú érkezik, és mindenki leesett állal találgatja vajon melyik menő iskolai bandához fog csatlakozni az újdonsült jóképű jövevény.Mindenki ámulatára a "vesztesekhez", vagyis Ever( a vesztes)- Haven( az emós lány)-és Miles( a meleg srác) csapatához csapódik.
Úgy tűnik, hogy a fiú senki másra nem hajlandó tekintettel lenni, csakis Everre, és lány egyre jobban összezavarodik, egyre jobban érzi a megmagyarázhatatlan vonzódást Damon felé, a titkot, ami körüllengi a fiút.Minél jobban megismeri annál több dolog kezd világossá válni Ever agyában, nem látja az auráját, nem hallja a gondolatait sem, és amikor megpróbálja megérinteni, a világ mintha kikapcsolna, teljesen elménul minden.
De minden baj, akkor áll a feje tetejére, amikor színre lép a szexi, vörös hajú démon, Drina.Aki nemcsak Damont akarja visszaszerezni magának, hanem még Havent is meg akarja kaparintani.
Egy nap meghal Haven egyik bulizós haverja, és onnantól kezdve Damon furcsán kezd viselkedni, egyszerre lenne a lánnyal, és ugyanakkor a legtávolabbb tőle.
Ever nem bírja ezt sokáig és megpróbál a maga módján kutatni a válaszok után, amik megdöbbentik.
Lehet ez volt a legrosszabb döntés???
írta és bejegyezte: szinnie.
Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita
Újra itt, bár kissé más hangulatban, mint szoktam. A mai választásom is az élethez való viszonyulásomat tükrözi, amennyiben most a lehetetlen történetek fekszenek nekem.
Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita. Sokan nem szeretik az orosz irodalmat, és mondjuk ki: van rá alapjuk. Például amiről sosem fogunk az én részemről pozitív jelzőkkel együtt beszélni, az az Ivan Iljics halála vagy a Három nővér. De ez a könyv más. Jó, elismerem, kell hozzá hangulat. De mihez nem, nem igaz?
A történet roppant egyszerű abból a szempontból, hogy nem egyszerű. Olyan dolgok történnek, hogy hajjaj! Ugyanis az ördögnek játszadozni támadt kedve, és ez abban merül ki, hogy mindenféle hajmeresztő dolgokat csinál. Mindezt pedig inkognitóban, hiszen sokáig nem is tudjuk, hogy ő az ördög. És tudjátok mi a vicc az egészben? Már az elején leszögezi: Jézus márpedig létezett. Ez kedves az ördögtől, nem? Igazából ezzel hozza helyzetbe az egész történetet, hiszen mint később kiderül, van egy író, Mester, aki írt egy történetet Jézusról. Ez a történet fel-felbukkan a könyvben időről időre, bár megjegyzem: ezeken a részeken mindig csak átugrottam, csak utólag olvastam a történethez, mert már annyira izgatott voltam, hogy mit csinálnak az "érdemi szereplők". Ebből tehát az is kiderül, hogy ez nem szerves része a könyvnek, csak betoldás. Erre azonban szükség van, hiszen Mester és Margarita kapcsolatának nehézségei érthetővé válnak. Abban az Oroszországban nonszensz kiadni olyan művet, amiben Isten vagy Jézus létezőként jelenik meg, nem pedig teljes elutasítástól körülvéve. A rendszerről és a politikáról olyan átfogó képet kapunk, hogy szinte már a hányinger kerülget. Szegény Mester, aki igazi művész, nem úgy, mint az a többi idióta a székházban, gyatrán tengeti mindennapjait, egyetlen vígasza Margarita. És az érdekes csavar ott jön, hogy az istentelen Oroszországban Mesternek és Margaritának Woland (az ördög) és kísérői: Behemót, a macska (személyes kedvencem, EKKORA figura, és nem csak méretre értve), Korovjov és Azazello hoznak enyhülést. Hála nekik, végre együtt lehetnek, és még a szórakoztatásról is gondoskodnak.
A történetről nem tudok ennél többet írni anélkül, hogy ne lennék zavaros, vagy pontosan ennek elkerülésére ne írnám le az egész könyvet. Mindenesetre egyet elhihettek nekem: olyan dolgok történnek ebben a könyvben, amiket a legmerészebb álmaitokban sem láthattok. És pont ez a fantasztikus: mindig van valami csavar, valami olyan dolog, ami miatt újra és újra felkapjuk a fejünket és sosem tudjuk, a következő sorba mit fogunk olvasni.
Összefoglalva: melegen ajánlom mindenkinek, aki szereti a különöset, a furcsát, vagy csak szeret olvasni és nem fél újat kipróbálni, aki nem fél a történelem felbukkanásaitól és aki jól ismeri a Bibliai történetet (a feltételeknek nem kell egyszerre teljesülni). Aki nem ismeri Jézus működését, az nézzen utána, mielőtt vagy miután elolvassa a könyvet, nehogy rosszul rögzüljön a Megváltó profilja...
Den.
Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita. Sokan nem szeretik az orosz irodalmat, és mondjuk ki: van rá alapjuk. Például amiről sosem fogunk az én részemről pozitív jelzőkkel együtt beszélni, az az Ivan Iljics halála vagy a Három nővér. De ez a könyv más. Jó, elismerem, kell hozzá hangulat. De mihez nem, nem igaz?
A történet roppant egyszerű abból a szempontból, hogy nem egyszerű. Olyan dolgok történnek, hogy hajjaj! Ugyanis az ördögnek játszadozni támadt kedve, és ez abban merül ki, hogy mindenféle hajmeresztő dolgokat csinál. Mindezt pedig inkognitóban, hiszen sokáig nem is tudjuk, hogy ő az ördög. És tudjátok mi a vicc az egészben? Már az elején leszögezi: Jézus márpedig létezett. Ez kedves az ördögtől, nem? Igazából ezzel hozza helyzetbe az egész történetet, hiszen mint később kiderül, van egy író, Mester, aki írt egy történetet Jézusról. Ez a történet fel-felbukkan a könyvben időről időre, bár megjegyzem: ezeken a részeken mindig csak átugrottam, csak utólag olvastam a történethez, mert már annyira izgatott voltam, hogy mit csinálnak az "érdemi szereplők". Ebből tehát az is kiderül, hogy ez nem szerves része a könyvnek, csak betoldás. Erre azonban szükség van, hiszen Mester és Margarita kapcsolatának nehézségei érthetővé válnak. Abban az Oroszországban nonszensz kiadni olyan művet, amiben Isten vagy Jézus létezőként jelenik meg, nem pedig teljes elutasítástól körülvéve. A rendszerről és a politikáról olyan átfogó képet kapunk, hogy szinte már a hányinger kerülget. Szegény Mester, aki igazi művész, nem úgy, mint az a többi idióta a székházban, gyatrán tengeti mindennapjait, egyetlen vígasza Margarita. És az érdekes csavar ott jön, hogy az istentelen Oroszországban Mesternek és Margaritának Woland (az ördög) és kísérői: Behemót, a macska (személyes kedvencem, EKKORA figura, és nem csak méretre értve), Korovjov és Azazello hoznak enyhülést. Hála nekik, végre együtt lehetnek, és még a szórakoztatásról is gondoskodnak.
A történetről nem tudok ennél többet írni anélkül, hogy ne lennék zavaros, vagy pontosan ennek elkerülésére ne írnám le az egész könyvet. Mindenesetre egyet elhihettek nekem: olyan dolgok történnek ebben a könyvben, amiket a legmerészebb álmaitokban sem láthattok. És pont ez a fantasztikus: mindig van valami csavar, valami olyan dolog, ami miatt újra és újra felkapjuk a fejünket és sosem tudjuk, a következő sorba mit fogunk olvasni.
Összefoglalva: melegen ajánlom mindenkinek, aki szereti a különöset, a furcsát, vagy csak szeret olvasni és nem fél újat kipróbálni, aki nem fél a történelem felbukkanásaitól és aki jól ismeri a Bibliai történetet (a feltételeknek nem kell egyszerre teljesülni). Aki nem ismeri Jézus működését, az nézzen utána, mielőtt vagy miután elolvassa a könyvet, nehogy rosszul rögzüljön a Megváltó profilja...
Den.
2011. február 2., szerda
Paulo Coelho: Veronika meg akar halni
Na jó, felbuzdulva az előző írásomon, amit úgy érzem meglehetőseg jól csináltam, megírom második könyvajánlómat.Nem tudom, ki mennyire szereti a lélektani könyveket, de én igen, és a szerző korán sem ismeretlen személy, azt hiszem.Paulo Coelho-nak szerte a világon számtalan könyve jelent már meg, de ami a legjobban felkeltette a figyelmemet, az a Veronika meg akar halni. A szó szoros értelmében majd'meghaltam, amikor olvastam.
Veronika egy huszonnégy éves fiatal, gyönyörű nő, akinek látszólag mindene megvan, amit elérhet egy ember: család, barátok, megannyi szerető, egy menő állás, kellemes vacsorameghívások.De valami létfontosságú valahogy mágis hiányzik, ami miatt úgy érzi nem teljes az élete, és azonnal véget kell vetni neki.
Ezért 1997. november 11-e reggelén úgy dönt, hogy szép lassan megöli magát, altatóval, egyesével szedve a gyógyszereket, hogy ha úgy adódna még meggondolhassa magát.De a döntése végezetes következményekkel járt.
Később egy idegklinikán tért magához, teljes depresszióban saját öngyilkosságának sikertelenségétől.Az orvosa közölte vele, hogy szerencsétlenségére, a gyógyszer-túladagolás maradandó szívkárosodást okozott, és az életéből már csak néhány hét maradt hátra.Vajon mire elég ez a néhány hét??Veronika új barátokra talált a bolondok között, új vágyak éledtek fel benne, és már korántsem az öngyilkosság hajtotta, sokkal inkább az élet szeretete.Minden pillanatot magáévá akart tenni, még így, mindennek a vége felé közeledve.
A düh, a szenvedély, és a szexualitás megélése közben rádöbbent, hogy minden egyes pillanat , amit meghozunk az életben, az döntés élet és a halál között.
írta és bejegyezte: szinnie.
Egyébként filmadaptáció is készült a könyvből.Azt hiszem senki nem fogja megbánni, ha megnézi, mert ezután a film után nem fogja azt mondani az ember, mint általában a legtöbbnél: A könyv sokkal jobb volt.Nem, mert ez a film, szerintem ugyanolyan jó, bár talán picit elfogult vagyok.
Veronika egy huszonnégy éves fiatal, gyönyörű nő, akinek látszólag mindene megvan, amit elérhet egy ember: család, barátok, megannyi szerető, egy menő állás, kellemes vacsorameghívások.De valami létfontosságú valahogy mágis hiányzik, ami miatt úgy érzi nem teljes az élete, és azonnal véget kell vetni neki.
Ezért 1997. november 11-e reggelén úgy dönt, hogy szép lassan megöli magát, altatóval, egyesével szedve a gyógyszereket, hogy ha úgy adódna még meggondolhassa magát.De a döntése végezetes következményekkel járt.
Később egy idegklinikán tért magához, teljes depresszióban saját öngyilkosságának sikertelenségétől.Az orvosa közölte vele, hogy szerencsétlenségére, a gyógyszer-túladagolás maradandó szívkárosodást okozott, és az életéből már csak néhány hét maradt hátra.Vajon mire elég ez a néhány hét??Veronika új barátokra talált a bolondok között, új vágyak éledtek fel benne, és már korántsem az öngyilkosság hajtotta, sokkal inkább az élet szeretete.Minden pillanatot magáévá akart tenni, még így, mindennek a vége felé közeledve.
A düh, a szenvedély, és a szexualitás megélése közben rádöbbent, hogy minden egyes pillanat , amit meghozunk az életben, az döntés élet és a halál között.
írta és bejegyezte: szinnie.
Egyébként filmadaptáció is készült a könyvből.Azt hiszem senki nem fogja megbánni, ha megnézi, mert ezután a film után nem fogja azt mondani az ember, mint általában a legtöbbnél: A könyv sokkal jobb volt.Nem, mert ez a film, szerintem ugyanolyan jó, bár talán picit elfogult vagyok.
J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura
Na jó, nem bírom ki. Szinnietől engedélyt kapva, és biztosítva arról, hogy nem tűnik egósnak, hogy egymás után két bejegyzésem lesz, megírom a második könyvajánlómat. Bevallom, hezitáltam, mit is írjak, de végül úgy döntöttem, egy a köztudatban viszonylag aktív művet ajánlok, nevezetesen J. R. R. Tolkien Gyűrűk Ura trilógiáját.
A történetet gondolom mindenki az unásig ismeri, hiszen a filmet elég sokan látták. Érdemes is megnézni, nagyon elragadó. (Személyes kedvencem a Rohan theme zene és Faramir). Azok kedvéért viszont, akik minderről lemaradtak, röviden összefoglalom az alapszituációt. Az egész történet egy kitalált országban játszódik. Nem úgy, mint a Neveletlen hercegnő, hogy Genovia valahol hasonlít Genovára és kész. Az az egész világ teljes egészében kitalált. A földrajza, a történelme, az összes népe, nyelve, minden. (Zárójelben megjegyzem: ennyi mindenre kiterjedően felépíteni egy világot úgy, hogy magával is ragadjon, nagyon nehéz, de a Mesternek, vagyis Tolkiennek sikerült). Ebben az országban réges régen hatalmas háború dúlt, melyben egy gonosz személy, Szauron (hogy milyen márkájú: tünde, ember, vagy miakármi, az számomra nem derült ki, vagy csak lukas az agyam) át akarta venni a hatalmat. Készített egy rakás gyűrűt: 3-mat a tündéknek, 7-et a törpöknek, 9-et az embereknek és EGYET magának.
" Három Gyûrû ragyogjon a tünde-királyok kezén,
Hét a nemes törpök jussa, kiknek háza cifra kõ,
Kilencet halandó ember ujján csillantson a fény,
Egyet hordjon a Sötét Úr szolganyájat terelõ,
Mordor éjfekete földjén, sûrû árnyak mezején.
Egy Gyûrû mind fölött, Egy Gyûrû kegyetlen,
Egy a sötétbe zár, bilincs az Egyetlen."
Ez az egy gyűrű az összes többi fölött hatalmat biztosított Szauronnak. Azonban a népeknek nem tetszett az elnyomás gondolata, ezért globális összefogás jött létre, amelyben az orkok voltak Szauronnal, néhány emberrel meg a 9 emberkirállyal kiegészülve, a Jó oldalon pedig mindenki más. Ez lehet, hogy így elég zavaros, de nem volt kisebb kavar a harcoló felek fejében sem, szerintem. Végül legyőzték Szauront, de nem sikerült megölni, mert az az idióta Isildur megtartotta az Egy Gyűrűt. Miért? Mert annak a dög karikának önálló gondolatai vannak, és belemászott Isildur fiunk fejébe. A királyocska azt hitte, ezzel az eszközzel rendbeszedheti a világot. Ámde A Gyűrű elhatalmasodott rajta. Mindenkivel ezt csinálja az a kacat. Hatalomháborodottá, érzéketlenné tesz mindenkit. És a nyomában csak gyilkosság jár. A Gyűrű végül elveszett hosszú időre, de egy napon megtalálta Szméagol (a későbbi Gollam). Ennek érdekes története van, inkább nem lövöm le a poént. Gollamtól Bilbóhoz került, tőle pedig Frodóhoz. Ez utóbbi abban az időben történt, mikor a gonosz erők mozgolódni kezdtek. Gandalf, a nagy varázsló (később mégnagyobb mágus) közvetítő szerepével sikerült egy ellenállási mozgalmat beindítani. Nehéz volt a tagokat toborozni, de végül sikerült. A tündék, a dúnadánok (nagy királyok leszármazottai, akiknek a vezetője Aragorn, a karizmatikus és roppant szexi trónnélküli király, Isildur leszármazottja), a törpök, az emberek Rohanból, kisebb csatározások után Gondorból (Isildur királysága, Aragorn öröksége). És természetesen néhány szellem, akik annó renitenskedtek, megszegték Isildurnak tett esküjüket és most törleszteniük kell. Szép kis kompánia, de látva Szauron seregeit, egy csomó undorító orkot és uruk hait, megfordul a fejünkben, hogy elég lesz-e. Nos, minden történetnek jó a vége, szokták mondani, de kérdés, milyen szempontból.
Bevallom, a film ismeretében olvastam a könyvet, mivel ehhez is fel kell nőni. Összesen háromszor álltam neki, hogy márpedig én elolvasom, harmadszorra sikerült is. És beleszerettem. A világába, a nyelvekbe, a csodás tünde versekbe. Szóval aki esetleg a bejegyzésem hatására nekikezdene, de mondjuk Bombadil Tománál nem jut tovább, az tegye le és vegye elő úgy egy év múlva. Ha akkor sem jön be, pihentessük újabb egy évet. Biztos vagyok benne, hogy tetszeni fog. Csak ki kell várni, hogy eljöjjön az ideje. Olyan ez, mint a szerelem: ha siettetem, akár befelé szöges cipőben is elmehetnék kocogni helyette. Ha viszont kivárom az idejét, felemel, elringat és a keblére ölel.
Den.
A történetet gondolom mindenki az unásig ismeri, hiszen a filmet elég sokan látták. Érdemes is megnézni, nagyon elragadó. (Személyes kedvencem a Rohan theme zene és Faramir). Azok kedvéért viszont, akik minderről lemaradtak, röviden összefoglalom az alapszituációt. Az egész történet egy kitalált országban játszódik. Nem úgy, mint a Neveletlen hercegnő, hogy Genovia valahol hasonlít Genovára és kész. Az az egész világ teljes egészében kitalált. A földrajza, a történelme, az összes népe, nyelve, minden. (Zárójelben megjegyzem: ennyi mindenre kiterjedően felépíteni egy világot úgy, hogy magával is ragadjon, nagyon nehéz, de a Mesternek, vagyis Tolkiennek sikerült). Ebben az országban réges régen hatalmas háború dúlt, melyben egy gonosz személy, Szauron (hogy milyen márkájú: tünde, ember, vagy miakármi, az számomra nem derült ki, vagy csak lukas az agyam) át akarta venni a hatalmat. Készített egy rakás gyűrűt: 3-mat a tündéknek, 7-et a törpöknek, 9-et az embereknek és EGYET magának.
" Három Gyûrû ragyogjon a tünde-királyok kezén,
Hét a nemes törpök jussa, kiknek háza cifra kõ,
Kilencet halandó ember ujján csillantson a fény,
Egyet hordjon a Sötét Úr szolganyájat terelõ,
Mordor éjfekete földjén, sûrû árnyak mezején.
Egy Gyûrû mind fölött, Egy Gyûrû kegyetlen,
Egy a sötétbe zár, bilincs az Egyetlen."
Ez az egy gyűrű az összes többi fölött hatalmat biztosított Szauronnak. Azonban a népeknek nem tetszett az elnyomás gondolata, ezért globális összefogás jött létre, amelyben az orkok voltak Szauronnal, néhány emberrel meg a 9 emberkirállyal kiegészülve, a Jó oldalon pedig mindenki más. Ez lehet, hogy így elég zavaros, de nem volt kisebb kavar a harcoló felek fejében sem, szerintem. Végül legyőzték Szauront, de nem sikerült megölni, mert az az idióta Isildur megtartotta az Egy Gyűrűt. Miért? Mert annak a dög karikának önálló gondolatai vannak, és belemászott Isildur fiunk fejébe. A királyocska azt hitte, ezzel az eszközzel rendbeszedheti a világot. Ámde A Gyűrű elhatalmasodott rajta. Mindenkivel ezt csinálja az a kacat. Hatalomháborodottá, érzéketlenné tesz mindenkit. És a nyomában csak gyilkosság jár. A Gyűrű végül elveszett hosszú időre, de egy napon megtalálta Szméagol (a későbbi Gollam). Ennek érdekes története van, inkább nem lövöm le a poént. Gollamtól Bilbóhoz került, tőle pedig Frodóhoz. Ez utóbbi abban az időben történt, mikor a gonosz erők mozgolódni kezdtek. Gandalf, a nagy varázsló (később mégnagyobb mágus) közvetítő szerepével sikerült egy ellenállási mozgalmat beindítani. Nehéz volt a tagokat toborozni, de végül sikerült. A tündék, a dúnadánok (nagy királyok leszármazottai, akiknek a vezetője Aragorn, a karizmatikus és roppant szexi trónnélküli király, Isildur leszármazottja), a törpök, az emberek Rohanból, kisebb csatározások után Gondorból (Isildur királysága, Aragorn öröksége). És természetesen néhány szellem, akik annó renitenskedtek, megszegték Isildurnak tett esküjüket és most törleszteniük kell. Szép kis kompánia, de látva Szauron seregeit, egy csomó undorító orkot és uruk hait, megfordul a fejünkben, hogy elég lesz-e. Nos, minden történetnek jó a vége, szokták mondani, de kérdés, milyen szempontból.
Bevallom, a film ismeretében olvastam a könyvet, mivel ehhez is fel kell nőni. Összesen háromszor álltam neki, hogy márpedig én elolvasom, harmadszorra sikerült is. És beleszerettem. A világába, a nyelvekbe, a csodás tünde versekbe. Szóval aki esetleg a bejegyzésem hatására nekikezdene, de mondjuk Bombadil Tománál nem jut tovább, az tegye le és vegye elő úgy egy év múlva. Ha akkor sem jön be, pihentessük újabb egy évet. Biztos vagyok benne, hogy tetszeni fog. Csak ki kell várni, hogy eljöjjön az ideje. Olyan ez, mint a szerelem: ha siettetem, akár befelé szöges cipőben is elmehetnék kocogni helyette. Ha viszont kivárom az idejét, felemel, elringat és a keblére ölel.
Den.
2011. február 1., kedd
Oscar Wilde: Dorian Gray arcképe
Na, ha már nagyrabecsült bloggertársam, vagy legyen inkább kolegínám írt egy ajánlót, én sem maradok adósa a jó népnek.
Az én első választásom Oscar Wilde-tól a Dorian Gray arcképe. Igazából ez úgy indult, hogy Ben Barnes rajongásom lázában égtem, és interneten a már kifejlesztett gugglitehetségemmel rátaláltam, hogy szerepel ebben a filmeben. Az ajánlóban olvastam, hogy a könyv alapján készült (ami szemenszedett hazugság, annyi a csúsztatás a filmben, hogy még, de ha csak magában tekintem, filmművészeti remek). Van egy heppem: csak úgy nézek meg könyvadaptációt, ha már előtte olvastam az eredeti művet. Na, itt nem bírtam ki, míg kinyit a könyvtár, szóval hamarabb volt a film (én rosszkislány, nem tudom megregulázni magam) de ettől függetlenül nagyon tetszett.
Szóval a regény: egész kis rövid, ha 180 oldalt annak veszünk. Márpedig nálam az rövidkének számít. Ám annál velősebb! Dorian Gray, a címszereplő egy csodás arcú, mondhatni gyönyörű fiatalember, elég fájdalmas múlttal. Amikor visszaköltözik Londonba, a társaságban megismerkedik Basil Hallward festőművésszel, aki egyből beleszeret a fiú szépségébe. Ő lesz a művész múzsája, és rövidesen meg is születik A MŰ. Egy arckép Dorianről. Ámde eközben Dorian megismeri Lord Henry Wottont is, aki igen érdekesen vélekedik az életről. Igazából érdekes esettanulmánynak tartja Doriant. Megmérgezi az elméjét mindenféle bűvös szavakkal: élvezet, öröm, ÉLET. Az, hogy mit tart Henry barátunk életnek, egy kérdés. De hogy Dorian, a tökéletes, hibátlan lelkű fiú hogy változik át ezen szavak, sőt inkább eszmék hatására, az az igazi nagy bummm. A heuréka a történet szempontjából. Elég annyit elárulnom, hogy a festmény és Dorian változása kapcsolatban áll. Ördögi, átkozott kapcsolatban, ha engem kérdeztek. Hogy mi történik a fiúval? Él. Nem is akárhogy! A részleteket nem tisztem felfedni, hiszen a blogunk azért jött létre, hogy kedvet csináljon az olvasáshoz, így nem lőhetem le a poént.
A saját érzelmeimről azonban, amelyek a könyvhöz fűződnek, nyíltan nyilatkozhatom. Alapjában véve érdekelnek azok a történetek, amelyek az emberi lélekkel, némelykor az őrülettel foglalkoznak. Mondhatni, szeretem őket, egy beteges, elemző módon. Nos, ez a regény tökéletesen kielégítette az emberi lélek boncolgatására irányuló szenvedélyem. Az, hogy némi természetfölötti is kavarodott bele, az csak hab a pudingon. Élveztem, féltem, rettegtem, elmerengtem. Minden olyan dolgot megtettem, amiért egy ilyen könyv születhet. Igazán félelmetes belegondolni, milyen hatással lehetnek a kívánságok, a meggondolatlan, vagy épp komolytalannak szánt szavak. És a barátság is új fénytörésbe kerül egy ilyen mű olvastán.
Mindenkit csak bíztatni tudok, hogy olvassa el. (Zárójeles megjegyzés: Wilde-ot egyébként is érdemes olvasni, novellákat is termelt, nem is keveset, nem is rosszakat) Előre szólok: nem szórakoztató olvasmány, mint majd egy következő alanyom, akinek kilétét még fedje jótékony por, hanem kőkemény tanulság. Az egész könyv egy nagy mondanivaló. Van-e fülünk meghallani?
Den
Az én első választásom Oscar Wilde-tól a Dorian Gray arcképe. Igazából ez úgy indult, hogy Ben Barnes rajongásom lázában égtem, és interneten a már kifejlesztett gugglitehetségemmel rátaláltam, hogy szerepel ebben a filmeben. Az ajánlóban olvastam, hogy a könyv alapján készült (ami szemenszedett hazugság, annyi a csúsztatás a filmben, hogy még, de ha csak magában tekintem, filmművészeti remek). Van egy heppem: csak úgy nézek meg könyvadaptációt, ha már előtte olvastam az eredeti művet. Na, itt nem bírtam ki, míg kinyit a könyvtár, szóval hamarabb volt a film (én rosszkislány, nem tudom megregulázni magam) de ettől függetlenül nagyon tetszett.
Szóval a regény: egész kis rövid, ha 180 oldalt annak veszünk. Márpedig nálam az rövidkének számít. Ám annál velősebb! Dorian Gray, a címszereplő egy csodás arcú, mondhatni gyönyörű fiatalember, elég fájdalmas múlttal. Amikor visszaköltözik Londonba, a társaságban megismerkedik Basil Hallward festőművésszel, aki egyből beleszeret a fiú szépségébe. Ő lesz a művész múzsája, és rövidesen meg is születik A MŰ. Egy arckép Dorianről. Ámde eközben Dorian megismeri Lord Henry Wottont is, aki igen érdekesen vélekedik az életről. Igazából érdekes esettanulmánynak tartja Doriant. Megmérgezi az elméjét mindenféle bűvös szavakkal: élvezet, öröm, ÉLET. Az, hogy mit tart Henry barátunk életnek, egy kérdés. De hogy Dorian, a tökéletes, hibátlan lelkű fiú hogy változik át ezen szavak, sőt inkább eszmék hatására, az az igazi nagy bummm. A heuréka a történet szempontjából. Elég annyit elárulnom, hogy a festmény és Dorian változása kapcsolatban áll. Ördögi, átkozott kapcsolatban, ha engem kérdeztek. Hogy mi történik a fiúval? Él. Nem is akárhogy! A részleteket nem tisztem felfedni, hiszen a blogunk azért jött létre, hogy kedvet csináljon az olvasáshoz, így nem lőhetem le a poént.
A saját érzelmeimről azonban, amelyek a könyvhöz fűződnek, nyíltan nyilatkozhatom. Alapjában véve érdekelnek azok a történetek, amelyek az emberi lélekkel, némelykor az őrülettel foglalkoznak. Mondhatni, szeretem őket, egy beteges, elemző módon. Nos, ez a regény tökéletesen kielégítette az emberi lélek boncolgatására irányuló szenvedélyem. Az, hogy némi természetfölötti is kavarodott bele, az csak hab a pudingon. Élveztem, féltem, rettegtem, elmerengtem. Minden olyan dolgot megtettem, amiért egy ilyen könyv születhet. Igazán félelmetes belegondolni, milyen hatással lehetnek a kívánságok, a meggondolatlan, vagy épp komolytalannak szánt szavak. És a barátság is új fénytörésbe kerül egy ilyen mű olvastán.
Mindenkit csak bíztatni tudok, hogy olvassa el. (Zárójeles megjegyzés: Wilde-ot egyébként is érdemes olvasni, novellákat is termelt, nem is keveset, nem is rosszakat) Előre szólok: nem szórakoztató olvasmány, mint majd egy következő alanyom, akinek kilétét még fedje jótékony por, hanem kőkemény tanulság. Az egész könyv egy nagy mondanivaló. Van-e fülünk meghallani?
Den
Shan Sa: A gójátékos
Nem is tudom, miért erről a könyvről írok elsőnek.Karácsonykor jártunk egy barátommal a karácsonyi vásárban a városban, és egyszerre ott akadt meg a szemem ezen a könyvön, a sok vámpíros könyv között.Elsőre a borítóján akadt meg a tekintetem, és mivel már amúgy is szemeztem vele korábban, rögtön le is vettem a polcról.Ez volt életem első megható japán drámája, Shan Sa: A gójátékos, ami egy japán katona és egy fiatal kínai lány első és megrázó szerelmét meséli el.
A borítója egyébként kellően esztétikus és korántsem átlagos, mert ha az ember ránéz, szinte magával ragadja a pillantást, nem tudod levenni róla a szemedet és csak hosszú perceken keresztül nézed.
Csak egyetlen, ámde apró hibácskája van a könyvnek, hogy a papírlapok elég vékonyak, könnyen szakadhatnak.De ha az ember kellően vigyáz rá, akkor semmi baj nem lesz, ráadául a szerző mindössze 260 oldalon keresztül kalauzol minket ebbe a csodálatos, számunkra ismeretlen világba.
A borítója egyébként kellően esztétikus és korántsem átlagos, mert ha az ember ránéz, szinte magával ragadja a pillantást, nem tudod levenni róla a szemedet és csak hosszú perceken keresztül nézed.
Csak egyetlen, ámde apró hibácskája van a könyvnek, hogy a papírlapok elég vékonyak, könnyen szakadhatnak.De ha az ember kellően vigyáz rá, akkor semmi baj nem lesz, ráadául a szerző mindössze 260 oldalon keresztül kalauzol minket ebbe a csodálatos, számunkra ismeretlen világba.
A Gójátékos egy igazán ritka módon megírt, kifejezetten ötletesen szerkesztett kompozíciójú történet. Ugyanis fejezetenként előre haladva, mindig egymást váltva, hol a férfi, hol a női főszereplő szemszögéből látjuk érzelmeiket, tetteiket, hogy mi történik körülöttük, és ezt hogyan értelmezik ők.
Adott egy fiatal, átlagosnak tűnő 16 éves kínai lány, aki szülővárosának, az Ezer Szél nevű terén gójátszmákban veri meg sorra ellenfeleit. A lány igazi tehetség, és neme ellenére kivívta, hogy a tér rangidősei, magukkal egyenragúnak tekintsék. A fiatal lány lassan kezdi felfedezni, a szerelem és a test gyönyöreit, de nővére szerencsétlen házassága elriasztja a házasság gondolatától, és az akkori társadalomban megvetett tetre szánja el magát. Mikor már bűne terhe, és szerelmi bánata alatt összeroppana, megsimerkedik egy ismeretlennel az Ezer Szél terén. A férfi különös játékstratégiája, és lelke magával ragadja a fiatal lányt, és mielőtt észbe kapna, lassan ugyan, de bele szeret a férfiba, kinek még a nevét se tudja.
Közben megismerjük történetünk férfi főhősét, a gótábla másik oldalán ülő ismeretlent. A férfi élettörténetét egészen fiatalkoráig követhetjük vissza, szinte életének 24 évéből minden fontosabb történést megtudhatunk, ami gondolkodását, és érzelmeit befolyásolták. Ő valójában egy japán álruhás katona, akit kémkedni küldtek a térre. Ám a férfi ahogy megpillantotta a kínai lányt, rögtön csillapíthatatlan szenvedély ébredt benne iránta. Már nem is küldetése fontossága miatt, hanem az örömteli, izgalmas játékok, és a kínai lány látványa vonzza folyamatosan a gótábla mellé. Ám a lelepleződés ideje nem húzódhat sokáig egy háború pusztította környezetben. A kínaiak felkelést szerveznek, miközben a japán katonák elindulnak a főváros, Peking meghódítására. Szerelmes katonánknak is mennie kell, hazája iránti hűsége töretlen, de szíve örökre elveszett.
írta és bejegyezte: szinnie.
írta és bejegyezte: szinnie.
Köszöntünk mindenkit nagy-nagy szeretettel. Ez egy speciális blog lészen, hiszen ketten vagyunk, akik írunk, ketten szerkesztjük, szépítjük, tartjuk fenn, ketten csinálunk rajta mindent. Én Den vagyok, másutt is elérhető vagyok, ahogy írótársam is, azt majd belinkeljük, hol. A lényeg: itten könyvekről, a hozzájuk fűződő élményeinkről lesz szó. Ketten egy testben, mondhatjuk így is. Hogy mi köt össze minket? A barátságunk és a könyvek iránti szeretetünk. Igaz, Szinnie? Ja, technikai kérdések: onnan tudhatják a kedves olvasók, hogy melyik bejegyzést ki írta, hogy aláírással lesznek ellátva, mert ugye nem ugyanazokat olvassuk Szinnievel, így még nekünk is újak lesznek a másik élményei. Vagy nem. De többnyire igen.
De igen.Egyébként Szinnie vagyok, debreceni, egyszerű lány, egyszerű gondolatokkal, és csudafantáziadús élményekkel könyvekről.
Mindenkinek kellemes olvasgatást kívánunk!
De igen.Egyébként Szinnie vagyok, debreceni, egyszerű lány, egyszerű gondolatokkal, és csudafantáziadús élményekkel könyvekről.
Mindenkinek kellemes olvasgatást kívánunk!
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)
