Gaston Leroux: Az operaház fantomja

Igen, igen. Az eredeti, ebből készült a színdarab, majd a film is. Érdemes színházban megnézni, varázslatos és magávalragadó. A könyv? Csodás, érdekes, borzongató.
Aki nem ismeri a történetet: az egész Párizsban játszódik, időben már a kommün után, bőven. Az operaházban éppen ünnepség folyik, ugyanis a két korábbi igazgató beadta felmondását és utódjaikat be kell vezetni a társaságba. Az új vezérek: Firmin és André egy borzalmas titokba vezettetnek be, mégpedig az Operaház Fantomjának rejtélyébe. A Fantomot senki nem ismeri, nem látták, csak halvány elképzelések vannak róla: "A bőre pergamenpapír, az orra helyén nem látsz mást, csak puszta űrt. Ha nem vagy elég óvatos, ördögi lasszójával másvilágra küld" (a színdarabból, Joseph Buquet viccelődik így a balerinák társaságában)
Aztán van egy fiatal, tehetséges leány, Christine Daaé. Állítólag (és ezt Christine maradéktalanul elhiszi) egy angyali hang tanítja őt, hogy egyre szebben és csodásabban tudjon énekelni- "Apám egy angyalról mesélt, várom, hogy eljöjjön, rég. Éreztem éneklés közben, most is érzem még!". Ám ennek ára van: az Angyal Christine szívére vágyik. Na, nem szó szerint, szóval boncolás nincs. Bökkenő is van, Raúl de Chagny képében, aki Christine gyerekkori barátja és jelenlegi szerelme. Versenyfutás kezdődik, melynek a tétje Christine. Vajon a Fantom őrülete eltántorítja-e a kedves lányt, vagy éppen sajnálatot, szánalmat ébreszt? Ha ez utóbbi történik, vajon Daaé kisasszony képes túltenni magát a szánalmon és úgy látni a Fantomot, amilyen valójában: egy őrültnek? Vajon Raúl sikerrel jár és feleségül veheti a szerelmét? Hányan halnak meg, míg minden egyes darab a helyére kerül a kirakósban?
Olvassátok el, szívből ajánlom. Igazán megható és szép történet, és az sem utolsó, ahogy a beleérzőképességet fejleszti.


Den.